1222

A 601-es Oslo-Bergen expressz 1222 méteres tengerszint feletti magasságon elakad a jeges sínen, miközben a norvég történelem legádázabb hóvihara tombol körülötte. A 269 utas a magas hegyek közt gyorsan süllyedő hőmérsékletben kénytelen elhagyni a hóban rekedt vonatot, hogy egy több száz éves hegyi szállón kérhessen menedéket. A vihar elől biztonságban vannak, de pirkadatkor egyiküket holtan találják. Mivel a vihar nem csillapodik, Hanne Wilhelmsent, a nyugalmazott rendőrfelügyelőnőt kérik meg, hogy vizsgálja ki a gyilkosságot. De Hanne nem akar részt venni ebben. Kemény tapasztalatok alapján tanulta meg, hogy az igazság árát néha nem érdemes megfizetni. Az igazság keresése neki élete szerelmébe, [...]nyomozói pályájába és mozgási szabadságába -került:- a gerincébe fúródott golyó deréktól lefelé megbénította. A kerekesszék, a gyilkos és a halálos vihar által csapdába ejtett Hanne egyre növekvő szorongásában a szálló minden lakója osztozik. Nyomozzon-e, vagy csak várja meg, amíg segítség érkezik. És közben egyfolytában szóbeszédek keringenek a 601-es titkos szállítmányáról. Miért plombálták le az utolsó vagont? Miért zárták le a szálló fölső szintjét? Kit vagy mit rejtegetnek? És persze mi lesz, ha a gyilkos ismét lesújt?