A Karamazov testvérek

Akárcsak a Bűn és bűnhődés vagy az Ördögök: Dosztojevszkij e legérettebb - s egész életművét betetőző - alkotása is egy valóságos bűntény elemeiből nőtt irodalmi remekké. Jellemeiben, történésében, filozófiájában mintegy összegeződik az író teljes élettapasztalata; a páratlan pszichológiai hitelességgel motivált bűnügyi történet kibontása során Dosztojevszkij bölcseleti és művészi nézeteinek végső szintézisét fogalmazza meg. A Karamazov család tagjai: az apa és fiai az erjedő, felbomló múlt századi orosz társadalom sorsának hordozói. "A régi, a vad, a féktelen Oroszország elpusztítja önmagát - írja a mű alapeszméjéről [...]Sőtér István -, de felnő egy új nemzedék, mely a jóság, a szeretet, az emberiesség jegyében él majd, s begyógyítja a Karamazovok ütötte sebeket." Dosztojevszkij A Karamazov testvérekben teremtette meg az ún. polifonikus regényt, mely mérföldkőnek számít az irodalom történetében, különösen a későbbi modern tudatregények vonatkozásában. Dosztojevszkij látszólag ebben a művében is a bűn és bűnhődés, valamint a bűnösség problematikáját elemzi egy gyilkosság kapcsán, ám a nem mindennapi család különc figuráiban, így a féktelen, de jószívű Dimitrijben, a nihilista, lázadó Ivanban és a szelíd, istenes Aljosában az orosz társadalom három nagy típusát is felvázolja, míg (tovább árnyalva a képletet a kitagadott fattyú, az ördögi Szmergyakov és az angyali sztarec, Zoszima alakjával) az emberi ösztönök, a szenvedély, az intellektus és az érzelmek egyszóval az emberi személyiség sajátos szerkezetét tárja föl üdvtörténeti dimenzióban. Ha valamely csoda folytán az emberiség utóbbi évszázadokban felhalmozott szellemi kincsei egy szempillantás alatt eltűnnének a földről, s pusztán egyetlen könyvtár őrizné az ettől fogva még becsesebb könyveket, ráadásul valamely végzetes balszerencse folytán tűzvész ütne ki a műveltség eme utolsó fennmaradt templomában is, bizony nem akadna könyvtáros, aki A Karamazov testvérekből egy példányt ne csapna a hóna alá mint egyikét a legértékesebbeknek a megmentendők közül. A modern ember és általában az emberi személyiség lelki struktúráját a maga teljességében ábrázoló regény Magyarországon első ízben 1922-ben jelent meg Szabó Endre, majd 1959-ben Institoris Irén fordításában. 1971 óta Makai Imre tolmácsolásában olvashatjuk (Budapest, Magyar Helikon - Európa Könyvkiadó). Most szintén a Makai Imre-féle klasszikus változat kerül az olvasók kezébe egy ötkötetes Dosztojevszkij-életműsorozat keretében.