Utazások a világ körül

A 18. század közepén a Csendes-óceán szigetvilága - Óceánia - Ausztráliával együtt még Földünk legismeretlenebb területei közé tartozott. Felfedező utazásokban pedig eddig az időpontig sem volt hiány. 1513-tól kezdve, amikor a Panama-szoroson átkelő spanyol konkvisztádor, Vasco Nunez de Balboa elsőnek pillantotta meg a nyugat felé végtelenségbe vesző víztükröt, melyet a spanyol király nevében birtokba vett és Mar del Surnak (Déli-tenger) nevezett el, spanyol, portugál, holland, francia és angol tengerészek szelték át hajóikkal ismételten az ismeretlen vizeket. Az első európai, aki keresztülvágott vitorlásával a Csendes-óceánon, a spanyol szolgálatban hajózó portugál Fernao Magelháes volt. Magelháes 1519. szeptember 20-án indult el a föld körülhajózására, hogy rövidebb úton közelítse meg a mesés Indiát és a gazdag Fűszer-szigeteket (Indonézia). 1520. november 28-án siklott ki hajója Dél-Amerikát megkerülve a Csendes-óceán vizeire, és anélkül, hogy közben földet ért volna, 1521 márciusában érte el a Mikronéziai Mariana-, majd az indonéziai Fülöp-szigeteket. Magelháest portugál és spanyol tengerészek követték nyomon, és csaknem egy évszázadon át az Óceánia felfedező utazásokban e két nemzet hajósai játszottak vezető szerepet. Ezek az utazások kettős cél szolgálatában állottak. A spanyolok részint arra törekedtek, hogy amerikai gyarmataik és a Fülöp-szigetek között létesítsenek rendszeres kapcsolatot, részint pedig a mesés déli kontinens, a Terra Australis legendája vonzotta a mexikói és perui lázas osztozkodásról már lemaradt konkvisztádor utódokat.