Tájanatómia

Az ​emberi test szerkezetének sokoldalú és közvetlen tapasztalatai élmény alapján való megismerése az orvosi tájékozódás és kórismézés legfontosabb alapja. Ezt szolgálja magas fokon a Tájanatómia, amely az emberi test részeinek, üregeinek és tájékainak felépítését az azokat alkotó szerkezeti elemek térbeli viszonya alapján, az orvosi gyakorlat igényeinek megfelelően tárgyalja. A művészien illusztrált könyv egyrészt boncolási gyakorlati vezérfonal: az anatómia leíró ismertetése mellett, azzal szinte párhuzamosan a hangsúlyt a topográfiai tájékozódásra helyezi. Másrészt az orvostanhallgatót előkészíti az orvosi diagnosztikára és beavatkozásra, harmadrészt a gyakorló orvos számára nyújt topográfiai segítséget. A Funkcionális anatómiából megszerzett rendszeres morfológiai ismeretanyagot tájanként, kellő részletességgel foglalja össze, segítve ezáltal a szigorlati felkészülét. A végtagok tájanatómiai leírásával kezdődik, ezt követi a törzs, majd a fej-nyaki tájék. A könyvben használt nómenklatúra az 1980-ban elfogadott PNA módosítás (XI. Nemzetközi Anatómiai Kongresszus, Mexico City). Az új nómenklatúra mellett megjelenik a PNA New York-i módosítása, valamint a klinikai gyakorlatban még mindig használatos baseli (BNA) nómenklatúra. Kiemelt szerepe van a tájanatómiai viszonyok ismeretének a sebészi, műtéti beavatkozások segítségében, de nélkülözhetetlen egyéb orvosi tevékenységekben is, feltétlen segítséget nyújt minden orvos számára a morfológiai ismeretek rövid áttekintéséhez, hiszen „az emberi test szerkezetének komplex, szintetikus szemlélete az orvosi tájékozódás és mindennemű cselekvés alapja.”